3. Fejezet: Teljes vékonybél kiirtás thrombozis miatt

Prosztata műtétek. Rablógyilkos, mint a kislányom pesztonkája. Vesico-vaginális sipoly. Vadászatok és ivászat. Teljes vékonybél kiirtás thrombozis miatt.

A legnagyobb szenzációt kiváltó betegemet is Goulmimáról kaptam. Egy heveny bélelzáródásos, idősebb férfibeteg volt, akinél a has megnyitása után azt láttam, hogy szinte az összes vékonybele elhalt. Gondosan végig vizsgálva, csak a legfelső szakaszán találtam egy kb. tíz-tizenöt centiméternyi szakaszt, ami épnek volt mondható. Tipikus bélfodor thrombozisról volt tehát szó.
Tanulmányaimból tudtam, hogy már több olyan esetet leírtak, akik a vékonybél teljes eltávolítása után életben maradtak. Mivel akkoriban már jól megalapozott tekintélynek örvendtem, habozás nélkül belevágtam, annak ellenére, hogy már inkább éjszaka volt, mint este. Az asszisztensemen láttam, hogy elcsodálkozott, de tiltakozni persze nem mert. A műtét meglepően gyorsan ment, mert az elhalt bélfodrot nem a bélhez közeli, apránkénti lefogásokkal vagdaltam át, hanem lent, közvetlenül az alapjánál, néhány lefogás után. Arra természetesen ügyeltem, hogy mindig az elhalt részen belül maradjak Az anasztomózist a megmaradt ép szakasz és a vakbél között csináltam, end to side (vég az oldalhoz) megoldással. A hasat természetesen prímára zártam, drain nélkül. Simán gyógyult.
Ugyancsak Zoltán hozta, de már a második vagy harmadik évben, a második gyomor perforációs betegemet. Akkorra már egyet operáltunk, de az a szokásos lyuk elvarrásos, egyszerű műtét volt. A mostani betegem azonban hamar, pár órával a kilukadás után érkezett, és így alkalmas volt az úgynevezett elsődleges, részleges gyomor eltávolításra, amit akkoriban nagyon ajánlottak, mint a fekélybetegség végleges megoldását. Így aztán úgy döntöttem, hogy Bilroth I műtétet fogok nála végezni, vagyis a fél gyomor eltávolítása után a megmaradt gyomorcsonkot a nyombéllel kapcsolom össze. Ezt a megoldást kedvelte az utolsó főnököm is, és számomra is ez volt szimpatikusabb és nem utolsó sorban rövidebb. Ilyen műtétet egyébként már Magyarországon is végeztem. Minden simán ment, és a beteg két hét múlva távozott. 

 illusztráció: a Bilroth I és II műtétek közti különbség

Egy évre rá találkoztam vele Goulmimától nem messze, egy kisebb oázisban, foglyászás közben. Itt egyedül vadásztam, illetve csak Asszú, Zoltán mentőautós sofőrje kísért el. Már egy órája hiába kerestük a foglyokat, amikor egy hatalmas berber odajött hozzánk, és nagyon udvariasan üdvözölt. Asszú elmondta, hogy neki vágtam ki félig a gyomrát, és azóta kutya baja. Megígérte, hogy szívesen megmutatja, merre találhatunk foglyokat.
Míg ballagtunk az ajánlott hely felé, többször is elrepült a fejünk felett néhány galamb. Kísérőnk érdeklődött, hogy azokat miért nem lőjük. Annak nem jó a húsa, feleltem. Nagyon rágós. Ez ellen határozottan tiltakozott, mire én fölajánlottam, hogy az ő részére szívesen lövök néhányat.
Nagy vitába bonyolódott Asszúval, aki azután a végén elmagyarázta, hogy miről is van szó. Nem szabad megennie, csak az olyan vadat, amelyiknek át van vágva a nyaka, és így ki van véreztetve a próféta előírása szerint. Ezt már láttam többször is, ha muzulmánnal vadásztunk együtt, hogy a lelőtt vadnak mindig elvágta a nyakát, még akkor is, ha dögre esett, vagyis már nem élt. Ajánlottam neki is ezt a módszert, de kiderült, hogy ez csak akkor lehetséges, ha hithű muzulmán lövi le a vadat. Végül Asszú találta meg a megoldást, amikor elmagyarázta, hogy érvényes ez a szabály hitetlen esetén is, de csak akkor, ha a lövés előtt elkiáltja magát „biszm Allah”. Ez valami olyasmit jelent, hogy isten nevében, akarata szerint.

illusztráció: Bismallah kalligrafikus írásmóddal

Így aztán szorgalmasan kiáltoztam és lőttem legalább fél tucat galambot, ő pedig szorgalmasan vagdalta a nyakukat. Megtaláltuk később a foglyokat is, így számomra is jutott valami. Nagyon invitált bennünket egy teára azzal, hogy nem lakik túl messze, de Asszúnak sikerült meggyőznie, hogy a kórházban már várnak és már most is késésben vagyunk. Később volt alkalmam megkóstolni az általuk készített galambpörköltet, és el kell ismernem, hogy nagyon ízletesre el tudták készíteni.
Ritkán előfordult, hogy kifejezetten galambokra vadásztunk. Ezt főleg késődélután inkább már estefelé lehetett űzni és olyan helyeken, ahol úgynevezett földalatti vízelvezetés volt. Ez ott fordult elő, ahol az öntöző vizet egy lapos dombon kellett keresztül vezetni. Ilyenkor egy mély árok kiásása helyett azt csinálták, hogy nyolc tíz méterenként ástak egy-egy kutat, majd a kutakat a vízfolyásnak megfelelő mélységben kivájt alagutakkal összekötötték és így biztosították a víz elfolyását.
Estefelé elég volt végigsétálni a kutak mellett és azokba egy-két követ dobni. Ha nem is mindig, de elég gyakran sikerült így kiröppentetni egy-két galambot valamelyik közeli kútból, ahol fészkeltek, vagy éppenséggel csak ittak. Ez valóban sportvadászat volt, kissé olyan, mint az élő galamblövészet, ahol kalitkákból kiröppentett galambra kellett a versenyzőknek lőni.