4. Fejezet: Üzemorvosi munka

Amőbiázisom. Hogyan szabadulnak meg a berberek a rossz asszonytól. Üzemorvosi munka. Sebszétválás műtét után. Pondrós kezelés egy teveharapottnál. Puskarobbanás okozta kézsérülés. Kígyómarás.

Visszatérve a marokkói betegeimhez, főleg a második helyemen fordult elő, hogy üzemorvosként is kellett gondolkodnom és cselekednem. Többször előfordult ugyanis, hogy tévesen, sürgős műtétként operáltam vakbélgyulladással felnőtt férfiakat, akiknél a műtéti feltárás semmi elváltozást nem mutatott. Az sem vigasztalt, hogy eszembe jutott, Magyarországon a vakbélgyulladással operált betegek harminc-ötven százalékát feleslegesen, téves diagnózis alapján operálják.

Főként az izgatott, hogy ezek a betegek meglehetősen súlyos állapotban, heveny panaszokkal érkeztek, a tankönyvi leírásnak megfelelő tünetekkel. Mindig eltávolítottam persze a féregnyúlványt és gondosan átvizsgáltam az összes belet és hasi képletet, de semmi magyarázatot nem találtam a heveny és súlyos panaszokra. Aggódtam is értük pár napig, de legnagyobb meglepetésemre, két-három napon belül teljesen panaszmentessé váltak.

Egyik este, ismét hoztak egy hasonló beteget. Fiatal, jó erőben lévő berbert, fájdalomtól eltorzult arccal és hányingerrel küszködve. Fájt az egész hasa, de főleg jobb oldalt, és tapintani sem lehetett, mert rendkívül erős izomvédekezése volt az egész hasra kiterjedően. Vita sem lehetett, ez perforált vakbélgyulladás, gondoltam és még holnapig sem várhat igazán. Közben befutott Ali, a főápolóm és egyben altatóm is. Ránézett a betegre, és csak annyit mondott:

– Ez is az ólombányától jött.
– Mit akarsz ezzel mondani? – kérdeztem.
– Csak azt, hogy az ilyen betegeket mind onnan kapjuk.
– És szerinted mi baja van?

– Azt nem tudom – felelte.

– Én meg azt nem értem, hogy mitől gyógyulnak meg olyan gyorsan.– töprengtem hangosan.

– Mind rendbe jön, mikor másnap adok nekik ricinust.

Ezen aztán, vagy két percig gondolkodtam. Ha valóban vakbélgyulladás, akkor már úgyis perforált, és legfeljebb csak egy éjszakát veszítek, azt meg kibírja egy ilyen jó erőben lévő berber. 

illusztráció: ricinus növény

– Adj neki most egy kanál ricinust, és ne reggelizzen. Holnap reggel majd eldöntöm, hogy mi legyen vele.

Ali végrehajtotta a kapott utasításokat, mindent elmagyarázott a betegnek, és boldogan sietett hazafelé. Lehet, hogy csak vendégei voltak, gondoltam, és rühellte megvárakoztatni őket?

Másnap reggel azonban a beteget tökéletesen gyógyultnak találtam. Még az otthagyott reggelijét is visszaadtuk, amit jó ízűen el is fogyasztott. Semmi kétség, Alinak száz százalékig igaza lett. Ebéd után még a szakkönyvemben is utánanéztem az esetnek, mert akkor már volt egy modern, gyakorló orvosok számára íródott enciklopédiám is. Zoltán barátomtól kaptam ajándékba. Tipikus ólommérgezésről volt szó, ahogyan az a szakkönyvemből kiderült.

Beszéltem persze később az üzemorvosukkal is, akinek volt egy nagyon csinos francia asszisztensnője, de valahogyan egyikőjük sem értette meg a problémámat, és továbbra is kaptam tőlük két-háromhavonta egy heveny hasi katasztrófát, akit aztán ricinussal kikúráltunk. Persze, ha irodai alkalmazott, vagy európai volt az illető, akkor ez a kezelés nem jöhetett szóba. Róluk nem feltételeztem, hogy mosdatlan kézzel fogyasztják el a hazulról hozott, ebéd helyetti szendvicset. 

 illusztráció: galenit, ólom

Később a bányát is megnéztem. Noha Afrikában voltunk, ott ázsiai állapotok uralkodtak, ahogyan azt Magyarországon szoktuk mondani. Egy dolog azonban rendkívül mély benyomást tett rám. Megmutatták ugyanis a helyi áramfejlesztőjüket, egy még az első világháborúból származó német tengeralattjáró hajtóművét. Kifogástalanul működött, még semmiféle nagyjavítást nem kellett rajta végezni. Ez azért nem akármi.

4. Fejezet: Hogyan szabadulnak meg a berberek a rossz asszonytól

Amőbiázisom. Hogyan szabadulnak meg a berberek a rossz asszonytól. Üzemorvosi munka. Sebszétválás műtét után. Pondrós kezelés egy teveharapottnál. Puskarobbanás okozta kézsérülés. Kígyómarás.

A hazatérésem legfőbb okát még ma is, utólag hosszú évek múlva is abban látom, hogy az akkori feleségem képtelen volt az ottani életformába beilleszkedni. Az amőbiázisra való hivatkozás, így utólag, inkább csak egy jó ürügynek tűnik a benső, személyes problémáim kiteregetésének elkerülésére. Ezen kívül egyszerűen azt is mondhatjuk, hogy hülye voltam, mint már sokszor az életemben. Még talán azt is, hogy gyáva voltam, hogy berber módra intézzem el a megromlott családi életemet.
A berberek ugyanis meglehetősen primitív, de mindenképpen végleges megoldást jelentő módon intézik el a megromlott házasságból való menekülést. A nagyon kellemetlenné vált asszonyt felszólítják, hogy kísérje el őket a hegyekbe mikor visszatérnek a birkáikhoz és a kecskéikhez. A vétkes asszony ilyenkor elbúcsúzik a rokonaitól, barátaitól, és könnyes szemmel félve ugyan, de követi az urát. Mikor a férj egy hónap múlva ismét hazatér, hogy élelmet és tiszta ruhát vegyen magához, közli, hogy az asszony megcsúszott, vagy megbotlott egy hegyi ösvényen és szörnyethalt a szakadékban. Tisztességesen eltemette természetesen. Ennyi. Senki nem kérdez semmit, bár mindenki tud mindent. Természetesen ezt a megoldást csak akkor fogadja el a falu, a törzs, ha a férjnek súlyos, megbocsájthatatlan indoka volt. Például házasságtörés, amivel szégyenbe hozta. Enyhébb esetekben egyszerűen elmehet a kádihoz, és kérheti a házassági kártya kettészakítását.

illusztráció: Szahara, Algír

Amennyiben nem lehet eldönteni egyértelműen, hogy a házasság megromlásáért ki a felelős elsősorban, a kádi jelképesen eltépi a házasságot igazoló okmányt és mindkét fél szabad lesz, bármilyen más kötelezettség nélkül, vagyis az asszony családjánál marad az esküvő előtt adott ajándék, a feleség ára. Ugyanez a helyzet olyankor is, ha a férj hibájából mondják ki a válást. Abban az esetben azonban, ha az asszonyka a hibás, a férj visszakapja az esküvő előtt adott értékeket, vagy legalább is annak egy részét, például egy fél tucat birkából hármat. Az eljárást vizsgálva én még európai szemmel  is, abban egy ősi, a történelem előtti időkből származó igazságot vélek felfedezni, amin lehet talán vitatkozni, de az őszinteségében nem kételkedhetünk.
Bevallom, hogy az én fejemben is megfordult a gondolat, hogy berber módon rendezzem a családi feszültségünket, sőt még helyet is nézegettem vadászat közben, de az asszony a harmadik vadászatra már nem jött el sőt, utána soha többé nem jött velem vadászni és persze egyedül se ment. Lehet, hogy megsejtett valamit? Pedig előtte pár hónappal vettem neki egy olcsó spanyol puskát Tangerban.

illusztráció: Tanger ma

Még megdöbbentőbb volt számomra, mikor közvetlen a hazajövetelünk előtt kijelentette, hogy ő is haza akarja hozni a vadászpuskáját és idehaza is vadászni akar, mint én. A szokottnál hangosabban és durvábban magyaráztam meg neki, ha nem vadászott ott, ahol lehetősége volt, akkor ne akarjon Magyarországon villogni, ahol még nekem is nehéz lesz elintézni, hogy a külön engedéllyel hazahozott vadászpuskámat használhassam. Ennyit a fura, és számomra követhetetlenül logikátlan gondolkodásáról. Nehogy félreértés legyen, én mindig a nyitott házasságnak voltam a híve, azzal a kikötéssel, hogy a megfelelő diszkrécióra mindkettőnk vigyázz. Abban sem vagyok biztos, hogy az asszony megcsalt, de szégyenbe semmiképpen nem hozott.