3. Fejezet: Tripper és egyéb nyavalyák

Prosztata műtétek. Rablógyilkos, mint a kislányom pesztonkája. Vesico-vaginális sipoly. Vadászatok és ivászat. Teljes vékonybél kiirtás thrombozis miatt.

Az itt született és néhány évi munka után hazatért nagyszámú táncosnőnek nyilvánvalóan volt némi szerepe abban, hogy a környék rendkívüli módon át volt fertőzve tripperrel, ami gyakorlatilag Penicillin rezisztens volt, vagyis ilyen kezelésre nem gyógyult. A Streptomycinnel kombinált kezelés viszont hatékonynak bizonyult az esetek többségében. Különösen olyankor, ha lázkeltő injekcióval együtt adtuk.
Ebből némi vitám is volt a ksar es souki szülésznőmmel, aki gyakran alkalmazta a lázkeltőt antibioticum nélkül, mikor az már fogytán volt. Bármennyire kedveltem és abszolút megbíztam benne, kénytelen voltam ráparancsolni, hogy csak antibioticummal együtt alkalmazható. Akkor tudtam csak meggyőzni, mikor egy ily módon kiprovokált, alhasi hashártyagyulladást megmutattam neki.
A szokványos kezelésnél az első és harmadik napon adtunk lázkeltőt, de az első napon csak egyharmadnyit, vagy erősebb alkatúaknál legfeljebb fél ampullányit. Néha csak kisebb borzongást okozott, de volt olyan páciensünk is akit félóra hosszat rázott a hideg, úgy, hogy hallhatóan kocogtak a fogai A Streptót kiegészítettük penicillinnel is, mert még mindig ez volt a leghatásosabb a vérbaj ellen, és a kezelést legalább öt napon keresztül folytattuk, de inkább hat-nyolc napig. A vérbaj elleni kezelés azért volt indokolt, mert a lakosság jelentős része, körül-belül húsz százaléka ezzel is fertőzött volt.

Illusztráció: a vérbaj és tripper veszélyeire felhívó plakát

Nagyjából ugyanígy kezeltük a férfiakat is, azzal a különbséggel, hogy ők mindig részesültek egy kemény prosztata masszázsban is, az első és a harmadik napon. Ezt a kezelési sémát én írtam elő, részben még a háború előtti magyarországi kezelések mintájára. Bízom benne, hogy még ma is alkalmazzák, ha nem is a modern, fiatal orvosok, de az általam nevelt ápolók biztosan. A masszázst természetesen nem én csináltam, hanem rögtön az elején megtanítottam rá mindkét helyemen a főápolóimat. Az igazat megvallva nem is nagyon kellett őket tanítani, mert régebben mindketten dolgoztak urológián, még a francia időkben, főleg a háború alatt.
A krónikus tripper többek között nagyon kellemetlen húgycsőszűkületet is okozhat férfiaknál. Ennek megoldására egy hihetetlenül brutális módszert alkalmaztak, ami ráadásul nem is jelentett végleges megoldást, mert a szűkület bizonyos idő elteltével újra kialakult.
A módszer lényege, hogy bevezettek egy felül nyitott fémkatétert, amiben egy picinyke csukott késpenge volt. Ezt a bevezetés után kinyitották és így kinyitva a késecskét, húzták vissza. Ily módon átvágták a szűkületet okozó heget, és még ki tudja mit. A műtét rendszerint egy kisebb ordítással és bő vérzéssel járt. Még nézni is rossz volt, nemhogy csinálni. Ez a munka ősidők óta az ápolókra volt bízva, de néha szóltak nekem is, ha nem tudták felvezetni a katétert az erős szűkület miatt. Ilyenkor áttértünk a fokozatos tompa tágításra, kezdve a legvékonyabb szondával. Egy alkalommal, amikor még ezt sem sikerült felvezetni, utána néztem a szakkönyveimben, hogy mit lehetne tenni.
Megtaláltam a megoldást. Ugyancsak gerincvelő érzéstelenítésben felvezettem egy közepes vastagságú, kemény gumikatétert. Amikor elakadt, rámetszettem a végére, vagyis az elakadást okozó szűkületre. Ezt a heget hosszanti irányban felvágtam, és egy finom U öltéssel keresztben elvarrtam. Utána tovább toltuk a katétert, mert ritkán ugyan, de volt két szűkület is. Rendszerint azonban csak egy volt, közvetlen a prosztata előtt. A katétert aztán bent hagytuk, eleinte pár napig, de később már csak másnap reggelig.
A gyógyulás gyors és teljes volt. Még sipoly sem alakult ki, amitől pedig tartottam. Legalább egy tucat hasonló műtétet kellett elvégeznem, és bár kissé babramunka volt, úgy éreztem, hogy csináltam valamit.

3. Fejezet: Házasság-fesztivál és kurvák

Prosztata műtétek. Rablógyilkos, mint a kislányom pesztonkája. Vesico-vaginális sipoly. Vadászatok és ivászat. Teljes vékonybél kiirtás thrombozis miatt.

Az urológia szakterületén való kontárkodásom jelentősen kibővült a második helyemen, Mideltben. Ez is berberek lakta vidék volt, de a hegyekben, mintegy ezerhatszáz méter magas fennsíkon. A klímája sokkal jobb volt, mint Ksar es Souké. Nem volt olyan meleg, nyáron is csak alig negyven fok fölé emelkedett a hőmérő, többször volt eső, és télen még havazott is keveset, bár hamar elolvadt, esetleg néhány napig maradt. Egyszóval egészséges hegyi klímája volt és így remélhettem, hogy a nejem is megnyugszik és elégedett lesz, annál is inkább, mert elsősorban az ő rábeszélésére vállaltam az ideköltözést. Vonzott természetesen a jobb vadászati lehetőség és Stumpal való barátságunk is.
A második télen, amikor egy reggel friss havat láttam az ablakból, úgy ahogyan aludtam az éjjel, vagyis egy könnyű szlipben, félmeztelenül kimentem az udvarunkra illetve a kertünkbe, és meghemperegtem a frissen hullott hóban. Előtte való este is iszogattunk és úgy gondoltam jót fog tenni munka előtt egy hideg zuhany. Csak azzal nem számoltam, hogy mindezt az ambulancia előtt várakozó betegek jól láthatják. Mivel a legtöbbjük már ismert és megszeretett, nagyon sajnáltak, mert biztosra vették, hogy ebbe belepusztulok. Ilyesmi ugyanis ott elképzelhetetlen volt és sokan úgy ítélték meg, hogy szegény sebész öngyilkos akar lenni, pedig milyen jó dolga van. Mindezt csak később tudtam meg az ápolóimtól, akik szintén szörnyülködtek és csak akkor nyugodtak meg, amikor elmagyaráztam, hogy nálunk Magyarországon ez szokás és állítólag megszépül tőle az ember, aki megfürdik az első friss hóban.
A nejem mindhárom lányunkat itt, Mideltben szülte, pedig csak a legkisebb születése idején dolgoztam már itt. Az első kettőnél, akik a nyári hónapok alatt születtek, csak a klíma miatt jöttünk fel. A környék arról is híres volt, hogy innét származott a marokkói táncosnők többsége. Sokan durván kurváknak nevezték őket, de ez azért nem felelt meg a valóságnak, legalább is nem európai értelemben. A nagyobb esküvőkön valóban csak, mint táncosnők dolgoztak, de munkájuk befejezése után, nyilván elvállaltak egy-egy erkölcsileg kifogásolható, de jól fizető munkát is, ehhez azonban semmi közünk.
Igazi kurvákkal Ksar es Soukban találkoztam hatvanban, vagy hatvanegyben, amikor kisebb háború volt Algír és Marokkó közt. A déli határra lejött nagyszámú katonasággal együtt érkeztek, később kiegészülve a helyiekkel. A munkájukat csak mint távoli szemlélő tudom megítélni, főleg azután, hogy később, a nagy imilchili berber ünnepségen messziről és kívülről megnéztem egy igazi kuplerájt.

 Illusztráció: imilchili menyasszonyok

Alacsony, négyszer négy méteres vályog épület volt, egyetlen alacsony ajtóval és egy kis ablakkal. Arra figyeltem fel, hogy előtte hosszú, kígyózó kettes sorban türelmetlenül toporgott negyven-ötven fiatal berber legény. Az engem kísérő ápolómhoz fordultam. Ő magyarázta el, hogy ketten is dolgoznak odabent, de vigyáznak a higiéniára, mert minden aktus után mosakodnak. Azt viszont már nem tudta megmondani, hogy egy lavór van-e, vagy kettő, és kiöntik-e a vizet használat után, így, nem nyugtatott meg teljesen. Félrehúzódtunk, nehogy egy arra tévedő ismerős félremagyarázza az ott tartózkodásunkat, és nehogy a jelenlétünkkel pszichés impotencia zavart okozzunk valamelyik szégyenlősebb fiúnak a várakozók közül. Öt perc alatt, amíg ott voltunk, egy kliens jött ki, és egy másik ment be, szinte azonnal.
Hogy mennyi férfit tud fogadni egy szorgalmas lány, azon sokat vitatkoztunk. Minden esetre, nekem még Ksar es Soukban mutattak az ápolóim egy félnéger, jól megtermett, kissé molett de izmos lányt, aki több alkalommal nyolcvan, de néha akár száz vendéget is képes volt boldoggá tenni egy nap alatt. Én hittem nekik, mert később vásárolt egy nagyobbacska házat a város központjában, és férjhez is ment.
A táncosnők és a közönséges kurvák, hozzám általában kaparás miatt jöttek és néha pénzt dugtak a zsebembe, vagy csempésztek az íróasztalomra, mivel tudták, hogy nyíltan nem fogadom el, tőlük legalább is nem. Azt is nagyon jól tudták, hogy csak vérző méhet vagyok hajlandó kikaparni, ezért előzőleg, mielőtt hozzám jöttek volna, megpiszkálták magukat. Ilyenkor már teljesen szabályos, törvényes volt a sebészi beavatkozás, a kaparás előzetes tágítással, amennyiben az egyáltalán szükséges volt Eleinte az is előfordult, hogy kifejezett mérgezéses tünetekkel, láz, fejfájás és zavart tudattal érkeztek, aminek a magyarázatát csak később tudtam meg. Leander bokor levélből főzött teát fogyasztottak. Ilyenkor még jobban megszidtam őket, mint amikor a felpiszkálást túl durván végezték.
A néha magyar káromkodással is fűszerezett szidást tőlem elfogadták, sőt néha az volt az érzésem, hogy szinte élvezték is. Nagyon megkedveltek, mert nem tűrtem, hogy az ápolóim durván beszéljenek velük. Az öntudatosabbak gyakran még ahhoz is ragaszkodtak, hogy semmiféle ápoló ne lehessen jelen a vizsgálatuknál, különösen nem az idős, nagyothalló szülésznőm. Őt, valami oknál fogva nem szerették. Franciául is beszéltek, némelyik jobban, mint én, főleg azok, akik már külföldi kikötőkben is dolgoztak. Ki tudja, talán néhány zaftosabb magyar szót is elsajátítottak.