Prosztata műtétek. Rablógyilkos, mint a kislányom pesztonkája. Vesico-vaginális sipoly. Vadászatok és ivászat. Teljes vékonybél kiirtás thrombozis miatt.
Az itt született és néhány évi munka után hazatért nagyszámú táncosnőnek nyilvánvalóan volt némi szerepe abban, hogy a környék rendkívüli módon át volt fertőzve tripperrel, ami gyakorlatilag Penicillin rezisztens volt, vagyis ilyen kezelésre nem gyógyult. A Streptomycinnel kombinált kezelés viszont hatékonynak bizonyult az esetek többségében. Különösen olyankor, ha lázkeltő injekcióval együtt adtuk.
Ebből némi vitám is volt a ksar es souki szülésznőmmel, aki gyakran alkalmazta a lázkeltőt antibioticum nélkül, mikor az már fogytán volt. Bármennyire kedveltem és abszolút megbíztam benne, kénytelen voltam ráparancsolni, hogy csak antibioticummal együtt alkalmazható. Akkor tudtam csak meggyőzni, mikor egy ily módon kiprovokált, alhasi hashártyagyulladást megmutattam neki.
A szokványos kezelésnél az első és harmadik napon adtunk lázkeltőt, de az első napon csak egyharmadnyit, vagy erősebb alkatúaknál legfeljebb fél ampullányit. Néha csak kisebb borzongást okozott, de volt olyan páciensünk is akit félóra hosszat rázott a hideg, úgy, hogy hallhatóan kocogtak a fogai A Streptót kiegészítettük penicillinnel is, mert még mindig ez volt a leghatásosabb a vérbaj ellen, és a kezelést legalább öt napon keresztül folytattuk, de inkább hat-nyolc napig. A vérbaj elleni kezelés azért volt indokolt, mert a lakosság jelentős része, körül-belül húsz százaléka ezzel is fertőzött volt.
Nagyjából ugyanígy kezeltük a férfiakat is, azzal a különbséggel, hogy ők mindig részesültek egy kemény prosztata masszázsban is, az első és a harmadik napon. Ezt a kezelési sémát én írtam elő, részben még a háború előtti magyarországi kezelések mintájára. Bízom benne, hogy még ma is alkalmazzák, ha nem is a modern, fiatal orvosok, de az általam nevelt ápolók biztosan. A masszázst természetesen nem én csináltam, hanem rögtön az elején megtanítottam rá mindkét helyemen a főápolóimat. Az igazat megvallva nem is nagyon kellett őket tanítani, mert régebben mindketten dolgoztak urológián, még a francia időkben, főleg a háború alatt.
A krónikus tripper többek között nagyon kellemetlen húgycsőszűkületet is okozhat férfiaknál. Ennek megoldására egy hihetetlenül brutális módszert alkalmaztak, ami ráadásul nem is jelentett végleges megoldást, mert a szűkület bizonyos idő elteltével újra kialakult.
A módszer lényege, hogy bevezettek egy felül nyitott fémkatétert, amiben egy picinyke csukott késpenge volt. Ezt a bevezetés után kinyitották és így kinyitva a késecskét, húzták vissza. Ily módon átvágták a szűkületet okozó heget, és még ki tudja mit. A műtét rendszerint egy kisebb ordítással és bő vérzéssel járt. Még nézni is rossz volt, nemhogy csinálni. Ez a munka ősidők óta az ápolókra volt bízva, de néha szóltak nekem is, ha nem tudták felvezetni a katétert az erős szűkület miatt. Ilyenkor áttértünk a fokozatos tompa tágításra, kezdve a legvékonyabb szondával. Egy alkalommal, amikor még ezt sem sikerült felvezetni, utána néztem a szakkönyveimben, hogy mit lehetne tenni.
Megtaláltam a megoldást. Ugyancsak gerincvelő érzéstelenítésben felvezettem egy közepes vastagságú, kemény gumikatétert. Amikor elakadt, rámetszettem a végére, vagyis az elakadást okozó szűkületre. Ezt a heget hosszanti irányban felvágtam, és egy finom U öltéssel keresztben elvarrtam. Utána tovább toltuk a katétert, mert ritkán ugyan, de volt két szűkület is. Rendszerint azonban csak egy volt, közvetlen a prosztata előtt. A katétert aztán bent hagytuk, eleinte pár napig, de később már csak másnap reggelig.
A gyógyulás gyors és teljes volt. Még sipoly sem alakult ki, amitől pedig tartottam. Legalább egy tucat hasonló műtétet kellett elvégeznem, és bár kissé babramunka volt, úgy éreztem, hogy csináltam valamit.
Az itt született és néhány évi munka után hazatért nagyszámú táncosnőnek nyilvánvalóan volt némi szerepe abban, hogy a környék rendkívüli módon át volt fertőzve tripperrel, ami gyakorlatilag Penicillin rezisztens volt, vagyis ilyen kezelésre nem gyógyult. A Streptomycinnel kombinált kezelés viszont hatékonynak bizonyult az esetek többségében. Különösen olyankor, ha lázkeltő injekcióval együtt adtuk.
Ebből némi vitám is volt a ksar es souki szülésznőmmel, aki gyakran alkalmazta a lázkeltőt antibioticum nélkül, mikor az már fogytán volt. Bármennyire kedveltem és abszolút megbíztam benne, kénytelen voltam ráparancsolni, hogy csak antibioticummal együtt alkalmazható. Akkor tudtam csak meggyőzni, mikor egy ily módon kiprovokált, alhasi hashártyagyulladást megmutattam neki.
A szokványos kezelésnél az első és harmadik napon adtunk lázkeltőt, de az első napon csak egyharmadnyit, vagy erősebb alkatúaknál legfeljebb fél ampullányit. Néha csak kisebb borzongást okozott, de volt olyan páciensünk is akit félóra hosszat rázott a hideg, úgy, hogy hallhatóan kocogtak a fogai A Streptót kiegészítettük penicillinnel is, mert még mindig ez volt a leghatásosabb a vérbaj ellen, és a kezelést legalább öt napon keresztül folytattuk, de inkább hat-nyolc napig. A vérbaj elleni kezelés azért volt indokolt, mert a lakosság jelentős része, körül-belül húsz százaléka ezzel is fertőzött volt.
Illusztráció: a vérbaj és tripper veszélyeire felhívó plakát
Nagyjából ugyanígy kezeltük a férfiakat is, azzal a különbséggel, hogy ők mindig részesültek egy kemény prosztata masszázsban is, az első és a harmadik napon. Ezt a kezelési sémát én írtam elő, részben még a háború előtti magyarországi kezelések mintájára. Bízom benne, hogy még ma is alkalmazzák, ha nem is a modern, fiatal orvosok, de az általam nevelt ápolók biztosan. A masszázst természetesen nem én csináltam, hanem rögtön az elején megtanítottam rá mindkét helyemen a főápolóimat. Az igazat megvallva nem is nagyon kellett őket tanítani, mert régebben mindketten dolgoztak urológián, még a francia időkben, főleg a háború alatt.
A krónikus tripper többek között nagyon kellemetlen húgycsőszűkületet is okozhat férfiaknál. Ennek megoldására egy hihetetlenül brutális módszert alkalmaztak, ami ráadásul nem is jelentett végleges megoldást, mert a szűkület bizonyos idő elteltével újra kialakult.
A módszer lényege, hogy bevezettek egy felül nyitott fémkatétert, amiben egy picinyke csukott késpenge volt. Ezt a bevezetés után kinyitották és így kinyitva a késecskét, húzták vissza. Ily módon átvágták a szűkületet okozó heget, és még ki tudja mit. A műtét rendszerint egy kisebb ordítással és bő vérzéssel járt. Még nézni is rossz volt, nemhogy csinálni. Ez a munka ősidők óta az ápolókra volt bízva, de néha szóltak nekem is, ha nem tudták felvezetni a katétert az erős szűkület miatt. Ilyenkor áttértünk a fokozatos tompa tágításra, kezdve a legvékonyabb szondával. Egy alkalommal, amikor még ezt sem sikerült felvezetni, utána néztem a szakkönyveimben, hogy mit lehetne tenni.
Megtaláltam a megoldást. Ugyancsak gerincvelő érzéstelenítésben felvezettem egy közepes vastagságú, kemény gumikatétert. Amikor elakadt, rámetszettem a végére, vagyis az elakadást okozó szűkületre. Ezt a heget hosszanti irányban felvágtam, és egy finom U öltéssel keresztben elvarrtam. Utána tovább toltuk a katétert, mert ritkán ugyan, de volt két szűkület is. Rendszerint azonban csak egy volt, közvetlen a prosztata előtt. A katétert aztán bent hagytuk, eleinte pár napig, de később már csak másnap reggelig.
A gyógyulás gyors és teljes volt. Még sipoly sem alakult ki, amitől pedig tartottam. Legalább egy tucat hasonló műtétet kellett elvégeznem, és bár kissé babramunka volt, úgy éreztem, hogy csináltam valamit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése