Transfuzió egy kisfiúnak. Sterilizálási gondok. A jó sebész
kritériumai. Áramkimaradás éjszakai műtétnél. Tetanuszos férfi kezelése
orosz módszerrel. Nyúlajkas betegeim. Problémák a kábítószerekkel.
Két év múlva, amikor Heroin barátom már elment, kaptunk egy új, idős belgyógyászt, aki enyhén szólva, kissé kábítózott. Én akkor jöttem rá, amikor azt észleltem, hogy már a harmadik műtétes betegem hány, vagy legalábbis öklendezik, miközben felfektetik a műtőasztalra. Szerencsére valamennyien helyi érzéstelenítésben voltak tervezve. Furcsállottam és ezért érdeklődtem, hogy mit és mikor kaptak a betegek műtét előtti injekciót.
Fél órával ezelőtt kaptak morfint. Jött az azonnali válasz Hetmentől. Miért nem a szokásos Dolargant kapták, kérdeztem újra.
- Mert az elfogyott és a sebész úr úgy rendelkezett miután megbeszélte a gyógyszerésszel, hogy ezen túl, morfint adjunk helyette.
Hirtelen eszembe jutott, hogy valóban így történt kb. egy hónappal ezelőtt, de az is, hogy már akkor is furcsának találtam, hogy olyan gyorsan elfogyott az egész évre betervezett Dolarganunk. A morfinos előkészítés egyébként jobbnak bizonyult, mint az addig adott Dolargan, azon egyszerű oknál fogva, hogy két centigrammot tartalmazott, vagyis a hatás szempontjából mérve, dupla adagot. Újra érdeklődtem, hogy talán nem adtak mellé Atropint hányás ellen, de azt is kapott.
Ismét a hatodik érzékem segített: - Mutassák a Morfin ampullát, amit adtak. Készségesen hozták, és legnagyobb megdöbbenésemre Apomorfin injekciónak bizonyult, ami köztudottan hányáskeltő. Most már értettem mindent. Adattam még egy kevés Atropint, és a hányinger megszűnte után folytattuk a műtétet. A műtétek befejezése után egyenesen a patikánkba mentem. Valóban nem volt több Dolargan, de Morfin sem.
Néhány kérdésem után tisztázódott, hogy mindent elhasznált a belgyógyászat.
Azonnal telefonáltam a körzetemben dolgozó, mintegy hatvan kilométerre lévő magyar kollégámnak és életem legjobb barátjának, akiről a fiamat is elneveztem, Zoltánnak. Majdnem az egész kábító készletét átadta, mert megértette, hogy egy sebészet anélkül nem működhet.
A hiány okát persze csak egymás között beszéltük meg. Úgy döntöttünk, hogy bármilyen hivatalos lépés az ügyben, abszolút inkorrekt lenne a részünkről. Jóval később, mintegy két év múlva pattant ki a botrány, de nem miattunk. Személyesen vele, már mint a belgyógyász kollégával, viszont elbeszélgettünk, de nem sok eredménnyel. Egyébként jó tudású és igen megnyerő idős úriember volt. Nagyon sajnáltam, amikor egy autóbalesetben meghalt. Nekihajtott egy útlezárásnak, amit nagy kövekből raktak keresztbe az úton, hogy még kikerülni sem lehetett. Tévedés ne legyen, nem terroristák építették az akadályt, hanem útjavítók, akik az előre jelzésről elfeledkeztek. Minek is, hiszen jól látszott messziről is.
Morfinista orvos ott meglehetősen gyakran előfordult. Csak a közvetlen környezetemben is akadt összesen négy. Pedig a közvetlen környezetemben – ami alatt nagyjából egy száz-százötven kilométeres sugarú területet értek, - dolgozó orvosok létszáma sohasem haladta meg a tízet. Kettőt visszaküldött a minisztériumunk a feladónak Európába. A harmadik öngyilkos lett.
Két év múlva, amikor Heroin barátom már elment, kaptunk egy új, idős belgyógyászt, aki enyhén szólva, kissé kábítózott. Én akkor jöttem rá, amikor azt észleltem, hogy már a harmadik műtétes betegem hány, vagy legalábbis öklendezik, miközben felfektetik a műtőasztalra. Szerencsére valamennyien helyi érzéstelenítésben voltak tervezve. Furcsállottam és ezért érdeklődtem, hogy mit és mikor kaptak a betegek műtét előtti injekciót.
Fél órával ezelőtt kaptak morfint. Jött az azonnali válasz Hetmentől. Miért nem a szokásos Dolargant kapták, kérdeztem újra.
Illusztráció: Dolargan
- Mert az elfogyott és a sebész úr úgy rendelkezett miután megbeszélte a gyógyszerésszel, hogy ezen túl, morfint adjunk helyette.
Illusztráció: morfin
Hirtelen eszembe jutott, hogy valóban így történt kb. egy hónappal ezelőtt, de az is, hogy már akkor is furcsának találtam, hogy olyan gyorsan elfogyott az egész évre betervezett Dolarganunk. A morfinos előkészítés egyébként jobbnak bizonyult, mint az addig adott Dolargan, azon egyszerű oknál fogva, hogy két centigrammot tartalmazott, vagyis a hatás szempontjából mérve, dupla adagot. Újra érdeklődtem, hogy talán nem adtak mellé Atropint hányás ellen, de azt is kapott.
Ismét a hatodik érzékem segített: - Mutassák a Morfin ampullát, amit adtak. Készségesen hozták, és legnagyobb megdöbbenésemre Apomorfin injekciónak bizonyult, ami köztudottan hányáskeltő. Most már értettem mindent. Adattam még egy kevés Atropint, és a hányinger megszűnte után folytattuk a műtétet. A műtétek befejezése után egyenesen a patikánkba mentem. Valóban nem volt több Dolargan, de Morfin sem.
Néhány kérdésem után tisztázódott, hogy mindent elhasznált a belgyógyászat.
Azonnal telefonáltam a körzetemben dolgozó, mintegy hatvan kilométerre lévő magyar kollégámnak és életem legjobb barátjának, akiről a fiamat is elneveztem, Zoltánnak. Majdnem az egész kábító készletét átadta, mert megértette, hogy egy sebészet anélkül nem működhet.
A hiány okát persze csak egymás között beszéltük meg. Úgy döntöttünk, hogy bármilyen hivatalos lépés az ügyben, abszolút inkorrekt lenne a részünkről. Jóval később, mintegy két év múlva pattant ki a botrány, de nem miattunk. Személyesen vele, már mint a belgyógyász kollégával, viszont elbeszélgettünk, de nem sok eredménnyel. Egyébként jó tudású és igen megnyerő idős úriember volt. Nagyon sajnáltam, amikor egy autóbalesetben meghalt. Nekihajtott egy útlezárásnak, amit nagy kövekből raktak keresztbe az úton, hogy még kikerülni sem lehetett. Tévedés ne legyen, nem terroristák építették az akadályt, hanem útjavítók, akik az előre jelzésről elfeledkeztek. Minek is, hiszen jól látszott messziről is.
Morfinista orvos ott meglehetősen gyakran előfordult. Csak a közvetlen környezetemben is akadt összesen négy. Pedig a közvetlen környezetemben – ami alatt nagyjából egy száz-százötven kilométeres sugarú területet értek, - dolgozó orvosok létszáma sohasem haladta meg a tízet. Kettőt visszaküldött a minisztériumunk a feladónak Európába. A harmadik öngyilkos lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése