6. Fejezet: Szemészeti műtétek

Szemészeti műtétek. Ben Haddou. Elhanyagolt szülések és megoldásuk. Afférom a fővárosi gyógyszerésszel. Daraboló műtétek. Két 9 hónapos terhesség a hasban. Veszettségi járvány.

A ksar-es souki tartózkodásom elején, mintegy félévenként meglátogatott bennünket egy szemész is, akinek Heroin összegyűjtötte a szem betegeket, elsősorban a súlyos trachomásokat. Abban az időben azt hittük még, hogy a Szaharában nagyon sok trachomás beteg van. Egy későbben jött jugoszláv szemorvos aztán bebizonyította, hogy ez tévedés. A legtöbb trachomásnak vélt eset ugyanis közönséges, bár súlyos és igen hosszú ideig tartó kötőhártya gyulladás volt, ami azonban ugyan úgy a felső szempillák befele fordulásához és így hosszú távon vaksághoz vezetett, mint a klasszikus trachoma.

Illusztráció: a trachoma előrehaladása

A műtéti beavatkozás természetesen indikált volt, bármi okozta is a szempillák befelé fordulását. Jöttek is a betegek, mert az már a megvakulás előtt is idegesítette őket, ami részben szerencse, mert így sokszor még időben érkeztek.
 A műtét hosszadalmas és rendkívül babra munka volt. Aznap csak a szemész dolgozott és Ben Haddout is odaadtam asszisztálni. Nagyon élvezte és szerintem már akkor kitanulta a módját, a technikáját a műtétnek. A szemész nemsokára végleg hazatért Franciaországba, de a betegek csak jöttek és jelentkeztek. Hiába utaltuk be őket Casablancába, oda csak kevesen voltak hajlandók elmenni. Ben Haddou rábeszélt, hogy műtsük meg őket mi.
Átbogarászva a hiányos szakkönyvtáramat, semmi használható útmutatást nem találtam. Igaz, hogy néhány alkalommal pár percig figyeltem a szemész kollégát műtét közben, de őszintén bevallom, hogy inkább az asszisztensem útmutatásai, magyarázatai alapján kezdtem hozzá.
Helyi érzéstelenítésben csináltuk mi is, ez nem volt probléma. Szétválasztottam a felső szemhéjat és a kötőhártyát. Utána egyenként megkerestünk minden heget, mely befele húzta a hozzá tartozó szempillákat, és igyekeztünk minden ilyen hegecskét kimetszeni. Mikor a pillák már szabadon lötyögtek minden irányba, akkor apró U öltésekkel oda varrtuk a belső, szemhéj alatti finom kötőhártyát a felső szemhéj bőréhez úgy, hogy a szempillák inkább felfele, mint előre álljanak. Valahogyan úgy, mint az éjszakai pillangóké, amikor szempillafestést alkalmaznak.

A legelsőt én csináltam. Sokat dühöngtem és káromkodtam, mert világ életemben utáltam az ilyen aprólékos munkát. Ehhez talán legjobb lett volna órás szemüveget a jobbik szemembe csippenteni, mert alig lehetett a picinyke hegeket észrevenni, pedig még a nagy lámpát is felgyújtottuk. Melegem is lett, már ettől is. A tisztábban látás érdekében kihasználtam azt a „szerencsémet”, hogy rövidlátó vagyok Levetettem a szemüvegemet, és így harminc-negyven centiméter távolságból, anélkül dolgoztam. Ily módon kissé nagyobbított képet láttam és tisztábban. Ezt a trükköt alkalmaztam már előtte is egy-egy zavarosabb, mélyebben végzett műtétnél.

 Illusztráció: láthatóan a műtétet manapság valóban nagyítóval végzik

A második műtétnél már én asszisztáltam és Ben Haddou végezte a műtétet. Meglepően ügyes volt, és talán jobban is látott, mint én. Ettől kezdve ez lett a kedvenc műtéte, és óriási tekintélyt biztosított számára, a többi ápoló előtt.
Én a továbbiakban már csak az érzéstelenítést csináltam, és csak a műtét kezdetén, a felső szemhéj hosszanti bemetszéséig a bőr és a kötőhártya között, maradtam. A műtét pepecselő, aprólékos részét nyugodt lelkiismerettel rá mertem bízni, és soha nem csalódtam.

A másik állandó munkája a lepra gyanús betegek alkarjából való próba kimetszése volt. Ezt is levette a vállamról, nagy megkönnyebbülésemre, mert hiába tudtam, hogy a lepra nem fertőz, valahogy mégis irtóztam hozzányúlni. A kimetszett csomócskát azután Heroin formalinba tette, és felküldte Casablancába, szövettani vizsgálatra. Bizony, ilyen modernek voltunk.

5. Fejezet: Berberek

Kontárkodásom a baleseti sebészet és az orthpédia területére. Beszorult velőűrszög. Dongalábak. Berberek. Koponyaműtét. Ünnepi lakomák. Misui.

Többször emlegettem már a berbereket, és azt is, hogy számomra mennyire szimpatikusak voltak.

illusztráció: Zidane, aki talán a legismertebb Berber

Nem árt talán, röviden ismertetni azt a keveset, amit tudok róluk. Egyébként más sem tud sokkal többet, mert még ma sem tisztázott, hogy honnan jöttek, pontosan hova sorolhatók a különböző, ma már egymást sem értő nyelvjárásaik. Ez utóbbira had meséljek el egy jellemző példát.

illusztráció: Berber nyelvjárások

Egyik reggel érkezett egy középkorú férfi, valamilyen súlyos szemgyulladással, attól félve, hogy megvakul. Ez bizony előfordult, és nem is ritkán. A probléma az volt, hogy senki sem tudott vele szót érteni, pedig azért a kórházban meglehetősen vegyes eredetű személyzet dolgozott. Végül találtak egy udvari munkást, aki pár hónapja érkezett a Szahara mélyében vándorló egyik pásztor törzsből. Ő megértette, de saját maga is csak egy keverék, ritkább berber nyelvjárást beszélt, franciát nem. Ezt a nyelvjárást viszont jól megértette Ben Haddu az asszisztensem, aki kiválóan beszélte a franciát, mert iskolázott gyerek volt.
Ezután, már bárki könnyen elképzelheti azt az áttételes tolmácsolást, amivel igyekeztem kapcsolatba kerülni a beteggel. Ehhez azért még azt is tessenek hozzávenni, hogy a franciául hallott szöveget magamban lefordítottam magyarra, és a mondanivalómat is, először magyarul fogalmaztam meg. Azonnal franciául megfogalmazni és mondani a kívánt szöveget, csak évek múlva tudtam megtanulni. Nem könnyítette meg, sem a gondolkodást, sem a munkát, a feltehetően többször is eltorzított fordítás. A nyelvtudós fiatal berber udvarmunkást később felvettük a sebészet létszámába, mert szorgalmas és becsületes volt, ahogyan Hetmen ajánlotta.
A berber nyelvnek tehát semmi köze sincs az arabhoz, annak ellenére sem, hogy igen sok szót átvett onnan. Ennek bizonyítására leírom fonetikusan, hogy nevezték a fogolymadarat. Az arabok hezselnek, a berberek pedig tickurinak. Aki vadász, vagy legalább néha, nyár végén kiment a természet lágy ölébe, az azonnal tudja, hogy milyen nyelven csipognak estefelé egymás között a foglyok. Bizony, berberül. Ezen nincs mit csodálkozni, mert a berberek nagy becsben tartják a vadászatot.

illusztráció: fogoly

Van egy régi berber mondás, és talán pontosan emiatt szerettem beléjük:

„Egy igazi férfi három dolgot csinálhat az életben, ami méltó hozzá. Háborút, vadászatot és gyereket.”

Hogy honnan jöttek? Ki tudja. A vándorlásukat visszafele követni lehet egészen Etiópiáig, ahol állítólag ma is vannak berber törzstöredékek és egy város, amit Berberianak hívnak A történészek szerint az a legvalószínűbb, hogy valahonnan nyugat Ázsiából érkeztek oda. Még az is lehet, hogy rokonaink, bár inkább germán vagy mongoloid eredetűeknek tartják őket. Azt sem tudni, hogy mikor volt a nagy vándorlás, de valószínűleg Krisztus előtt nem túl sokkal. Biztosra vehető, hogy az első századokban, egészen az arab hódításig, keresztények voltak. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy még a mai építkezéseknél is használják a kereszt motívumot a főbejárat felett, mint díszítő elemet. A régi romokon pedig kötelezően látható.
Iszogatás közben gyakran káromkodtak a francia vendégeim, hogy mennyire ostobák voltak az elődeik, mikor a gyarmatosításkor nem a berberekkel kötöttek szövetséget, hanem az arabokkal, mivel azok mégiscsak kulturáltabbak voltak. Azt is mesélték, hogy volt olyan berber törzsfőnök, aki, miután legyőzték a franciák, kérte őket, hogy küldjenek papokat, akik megtaníthatják őket a legyőzőik vallására. Így vették át régen az iszlámot is.
Etnikailag, ezt én is csak megerősíteni tudom, fehérek. Akad persze köztük elég nagyszámú kreol, vagy még sötétebb színű is, de ennek magyarázata egyszerű. Mivel mindig is harcias nép volt, a történelme folyamán számtalan fekete rabszolgát ejtett és hurcolt magával északabbra. A nehezen megközelíthető hegyvidékeken és a legészakibb régiókban ma is fehérek, sőt, bátran merem állítani, hogy gyakran még nálam is fehérebb bőrűek.
Semmiképpen nem szabad azonban összekeverni őket sem a rifenekkel észak Marokkóban, sem a kabylokkal Algériában. Ezek germán eredetűek, a Spanyolországon keresztül érkezett vandálok és gepidák leszármazottai. Azzal a különbséggel, hogy a rifenek jócskán keveredtek berberekkel, míg a kabylok kevésbé. Az a vérkeveredés, amit az idegenlégió okozott, nem volt jelentős, és semmiképpen nem magyarázza a fenti tényeket és főként nem a kék szemű és szőke hajú, elég nagyszámú észak afrikai jelenlétét.