Érkezésem Mideltbe. Életem első császármetszése. Első napjaim Ksar-es Soukban. Rendteremtés az osztályon és a műtőben. Hogyan lettem sebész. Drótokkal összevarrt has. Egy jó költségvetés fontossága. Gyógyult méhrepedés.
Ugyancsak változatos életem volt. Ebben minden ismerősöm egyetért. Sokan tanácsolták már ezelőtt húsz évvel is, hogy ezt próbáljam meg leírni és ne a különböző szociológiai, vagy politikai témákkal próbálkozzak. Az kétségtelen, hogy ez utóbbiakkal bárhogy erőlködtem is nem sikerült igazán átütő sikert elérnem. Két eddig megjelent könyvemet én változatlanul jónak és főleg igen aktuálisnak tartom és máig sem értem, hogy egyik sem váltott ki igazi visszhangot. Ezt a könyvemet már nem a nyilvánosságnak szánom. Feltehetően marad utánam elég utód, és lesz olyan is, aki kíváncsi lesz az őseire. A jelenlegi társadalmi felfogás, a pénzimádat nyilván marad még néhány évtizedig. Nos, ezt az utolsó írásomat talán még pénzszerzésre is fel tudja használni valamelyik ükunokám.
Az életregényemet össze-vissza, inkább csak, mint apró, egymástól gyakran teljesen független novellánként szeretném megírni. Valahogyan úgy, ahogy már sokszor elmeséltem - ráadásul iszogatás közben - egy-egy történetet és amennyire én tárgyilagosan meg tudom ítélni, meglehetős sikerrel. A történetek magva mindig igaz, de kétségtelen, hogy az azóta eltelt idő itt-ott változtathatott, szépíthetett rajta. Én sem vagyok kivétel, és így szívesen feledkezem meg az igazán kellemetlen, sokszor megalázó részletekről. A pszichoanalísist mindig is utáltam, egész életemben. Gusztustalan dolognak tartom mások lelkivilágában turkálni, még akkor is, ha erre időnként magam is rászorulok.
Amit írok, tehát semmiképpen nem lesz egy igazi életregény, inkább csak az életem egyik szeletét kívánom bemutatni. Azt a szeletet, amiben úgy érzem sikerült valamit alkotnom, amihez talán a legjobban értettem, és amivel hozzájárultam mások életéhez is, ráadásul pozitív módon. Amivel hasznára voltam a környezetemnek, és amire még ma is, hosszú idő után, szívesen emlékeznek vissza az érintettek, vagy legalább is nagy részük.
Igazában csak egy ilyen szelete van az életemnek: a sebészet, gondolok itt elsősorban az Afrikában töltött nyolc évemre.
Azt is elképzelhetőnek tartom, hogy valamelyik ükunokám sebész lesz. Ennek valahogyan, nem tudom megmagyarázni miért, de örülnék. Nos, leginkább talán mégis az ő számára írok.
*: (szerk.) A szerző írásmódját szándékosan hagytuk meg, az orvosi szakkifejezéseket többnyire latinosan használja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése