Kontárkodásom a baleseti sebészet és az orthpédia területére. Beszorult velőűrszög. Dongalábak. Berberek. Koponyaműtét. Ünnepi lakomák. Misui.
A fő fogás a misui (szerk.: Méchoui) volt. Kis, méhkashoz hasonló kemencében sült egész, vagy fél birka. Az asztalka közepére tették, és mellé egy kis kupac sót, valamint két kupac fűszerkeveréket.
Illusztráció: méchoui
Az ugyancsak három ujjal letépett húscafatokat ezekbe lehetett tunkolni, mindenkinek ízlése szerint. Mint öreg hentes, elég hamar megtanultam, hogyan és melyik részből érdemes kitépni egy darabot. Természetesen a gerinc mellől.
Nagy bánatomra a mellettem ülők csupa kedveskedésből állandóan téptek számomra egy-egy adagot. Ezt persze nagy udvariatlanság lett volna visszautasítani. Erre már első alkalommal figyelmeztetett Zoltán. Elég hosszú ideig tartott, míg az ápolóim révén sikerült elterjesztenem, hogy nekem a legnagyobb örömet az okozza, amikor saját magam téphetem le a húst.
Hozzávaló italnak a rohadt, amerikai kátránylét, Coca vagy Pepsi Colát adták, legnagyobb bánatomra. Zoltán ezt is megoldotta, mert hozott magával egyliteres zöld üvegben kólát, amit aztán közvetlenül az üvegből fogyasztott. Engem is kínálgatott és előre biztosított, hogy az övé finomabb. Igaza volt. Nagyon finom vörösbor volt a kólás üvegben.
Csak akkor pánikoltunk be, amikor a mellettünk ülő katonatiszt is elkérte és jól meghúzta az üveget. Valahogyan megsejtette, hogy mit iszunk. Mondanom sem kell, de így a kelleténél hamarabb elfogyott a kólánk.
Befejezésül gyakran adtak kuszkuszt. Ezt afféle nagyon apró szemű tarhonyának nevezhetnénk. Ehhez már adtak kanalat is, de én hamar megtanultam anélkül enni. Három ujjal felcsippentettem egy keveset, majd ugyancsak a jobb markomban meggörgettem néhányszor, hogy kissé összeálljon, aztán bedobtam a pofámba. Nagy sikerem volt, hogy ilyen gyorsan elsajátítottam a technikát.
Mindig is erősen izgatta a fantáziámat, hogy milyen kemencében sütik meg a misuit, ezt a nemzeti eledelt. Nos, ez egy méhkasszerű, de annál kissé magasabb és szélesebb, agyagból készült kemence, melyben éppen hogy elfér egy feje tetejére állított és karóhoz kötözött birka úgy, hogy ne érjen a kemence oldalához. A birkát vagy esetenként csak a fél birkát a kemence tetején szabadon hagyott, négyszögletes nyíláson helyezik be. Alul is van egy kisebb nyílás, mely a tölgyfával megrakott kemence begyújtására és a kellő huzat biztosítására szolgál.
Mikor a fa teljesen elég és parázs is alig van, az alsó nyíláson kiszedik a hamut és parazsat, a nyílást pedig betapasztják szamár trágyával gyúrt agyaggal fedett, előre elkészített keményfa deszka darabbal. A felső, egyelőre még szabadon hagyott nyíláson keresztül néhány percenként egy speciális arab hőmérővel ellenőrzik a kemence hőmérsékletét, amíg az le nem hűlt a kívánt fokra. Ekkor behelyezik a birkát, majd egy négyszögletes keményfa darabbal, hasonlóan a lenti nyílás bezárásához, ezt is betapasztják szamártrágyával gyúrt agyaggal.
Ez ellen a speciális tapasztó vagy inkább ragasztó anyag ellen határozottan tiltakoztam, és közönséges, esetleg szalmával kevert agyagot javasoltam. Bármennyire tiszteltek és szerettek, úgy néztek rám, némileg szánakozva, mint a hülye gyerekre. Ezt csak így lehet, így kell csinálni, jött a válasz. Már ezer évvel ezelőtt is így csinálták. Mit tehettem mást, elfogadtam. Talán ez is valami speciális illóanyaggal van összefüggésbe, mint a nógrádi vadnyúl a budiban. De ezt akkor nem tudtam még ilyen bizonyossággal, mert akkor még nem jártam Nógrádban.
A speciális arab hőmérő rendkívül szellemes és főleg olcsó. A szakértő benyúlt a felső nyíláson annyira, hogy a csuklója is eltűnjön, vigyázva persze, hogy a csupasz alkarjával hozzá ne érjen a kemence falához. Ha a másodperc töredékéig, egy szempillantásig bent tudta tartani a kezét, akkor már elérték a kívánt hőmérsékletet, nem volt szabad tovább hűteni.
Ajánlották, hogy próbáljam meg én is. Némi félsszel ugyan, de kipróbáltam. Csak félig mertem bedugni a kezemet. Nagyot nevettek és megállapították, hogy túl finom bőröm van. Mikor a hőmérséklet megfelelő lett, újra próbát tetettek velem.Esküszöm, hogy én magam is jól éreztem a különbséget.
A fő fogás a misui (szerk.: Méchoui) volt. Kis, méhkashoz hasonló kemencében sült egész, vagy fél birka. Az asztalka közepére tették, és mellé egy kis kupac sót, valamint két kupac fűszerkeveréket.
Az ugyancsak három ujjal letépett húscafatokat ezekbe lehetett tunkolni, mindenkinek ízlése szerint. Mint öreg hentes, elég hamar megtanultam, hogyan és melyik részből érdemes kitépni egy darabot. Természetesen a gerinc mellől.
Nagy bánatomra a mellettem ülők csupa kedveskedésből állandóan téptek számomra egy-egy adagot. Ezt persze nagy udvariatlanság lett volna visszautasítani. Erre már első alkalommal figyelmeztetett Zoltán. Elég hosszú ideig tartott, míg az ápolóim révén sikerült elterjesztenem, hogy nekem a legnagyobb örömet az okozza, amikor saját magam téphetem le a húst.
Illusztráció: méchoui fűszerkeverék
Hozzávaló italnak a rohadt, amerikai kátránylét, Coca vagy Pepsi Colát adták, legnagyobb bánatomra. Zoltán ezt is megoldotta, mert hozott magával egyliteres zöld üvegben kólát, amit aztán közvetlenül az üvegből fogyasztott. Engem is kínálgatott és előre biztosított, hogy az övé finomabb. Igaza volt. Nagyon finom vörösbor volt a kólás üvegben.
Csak akkor pánikoltunk be, amikor a mellettünk ülő katonatiszt is elkérte és jól meghúzta az üveget. Valahogyan megsejtette, hogy mit iszunk. Mondanom sem kell, de így a kelleténél hamarabb elfogyott a kólánk.
Befejezésül gyakran adtak kuszkuszt. Ezt afféle nagyon apró szemű tarhonyának nevezhetnénk. Ehhez már adtak kanalat is, de én hamar megtanultam anélkül enni. Három ujjal felcsippentettem egy keveset, majd ugyancsak a jobb markomban meggörgettem néhányszor, hogy kissé összeálljon, aztán bedobtam a pofámba. Nagy sikerem volt, hogy ilyen gyorsan elsajátítottam a technikát.
Mindig is erősen izgatta a fantáziámat, hogy milyen kemencében sütik meg a misuit, ezt a nemzeti eledelt. Nos, ez egy méhkasszerű, de annál kissé magasabb és szélesebb, agyagból készült kemence, melyben éppen hogy elfér egy feje tetejére állított és karóhoz kötözött birka úgy, hogy ne érjen a kemence oldalához. A birkát vagy esetenként csak a fél birkát a kemence tetején szabadon hagyott, négyszögletes nyíláson helyezik be. Alul is van egy kisebb nyílás, mely a tölgyfával megrakott kemence begyújtására és a kellő huzat biztosítására szolgál.
Mikor a fa teljesen elég és parázs is alig van, az alsó nyíláson kiszedik a hamut és parazsat, a nyílást pedig betapasztják szamár trágyával gyúrt agyaggal fedett, előre elkészített keményfa deszka darabbal. A felső, egyelőre még szabadon hagyott nyíláson keresztül néhány percenként egy speciális arab hőmérővel ellenőrzik a kemence hőmérsékletét, amíg az le nem hűlt a kívánt fokra. Ekkor behelyezik a birkát, majd egy négyszögletes keményfa darabbal, hasonlóan a lenti nyílás bezárásához, ezt is betapasztják szamártrágyával gyúrt agyaggal.
Ez ellen a speciális tapasztó vagy inkább ragasztó anyag ellen határozottan tiltakoztam, és közönséges, esetleg szalmával kevert agyagot javasoltam. Bármennyire tiszteltek és szerettek, úgy néztek rám, némileg szánakozva, mint a hülye gyerekre. Ezt csak így lehet, így kell csinálni, jött a válasz. Már ezer évvel ezelőtt is így csinálták. Mit tehettem mást, elfogadtam. Talán ez is valami speciális illóanyaggal van összefüggésbe, mint a nógrádi vadnyúl a budiban. De ezt akkor nem tudtam még ilyen bizonyossággal, mert akkor még nem jártam Nógrádban.
A speciális arab hőmérő rendkívül szellemes és főleg olcsó. A szakértő benyúlt a felső nyíláson annyira, hogy a csuklója is eltűnjön, vigyázva persze, hogy a csupasz alkarjával hozzá ne érjen a kemence falához. Ha a másodperc töredékéig, egy szempillantásig bent tudta tartani a kezét, akkor már elérték a kívánt hőmérsékletet, nem volt szabad tovább hűteni.
Ajánlották, hogy próbáljam meg én is. Némi félsszel ugyan, de kipróbáltam. Csak félig mertem bedugni a kezemet. Nagyot nevettek és megállapították, hogy túl finom bőröm van. Mikor a hőmérséklet megfelelő lett, újra próbát tetettek velem.Esküszöm, hogy én magam is jól éreztem a különbséget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése